a bal oldali járdát, mely a jegenyefasor irányában a református templomig vezet el bennünket.,Útközben megfigyelhetjük még a régi falusi építkezés nyomait is egy-egy régi házon.A templom 1791-ben épült egy korábbi kisebb helyén. A királyi rendelet azonban akkor megti tot ta a torony építését. Erre így csak mintegy száz évvel később került sor. Ha a torony alatti bejáraton lépünk be a templomba, mindjárt két emléktáblával találkozunk. Az egyik Kossuth Lajosnak állít emléket. Mikor Kossuth Lajost az emigrációban élve is meg akarták fosztani magyar állampolgárságától, sok település úgy vállalt vele szolidaritást, hogy tiszteletbeli polgárává fogadta. Diósjenő népe még ennél is jobban ki akarta ragasz-kodását fejezni, mikor bírájává fogadta történelmünk nagy alakját. Ezt olvashatjuk a refor má tus egyház feljegyzéseiben: "Minthogy Kossuth Lajos Diósjenő községének tiszteletbeli bírája volt, em lékez etnek okáért feljegyeztetik, hogy meghalt Turinban 1894. március 20-án.Gyászünnepélye Diós jenőn April. 7. tartatott meg mely alkalommal díszbeszédet mondott a helyi lelkészesperes Nagy Gida. A gyászünnepély napján a templom belseje feketével volt díszítve, a házak gyászlobogókkal ékesítve, s a haran gok 10 napig mindennap 1 óráig hirdették a gyászesetet." A másik tábla az 1848-49-es szabadságharc diósjenői hős honvédeinek és tisztjeinek állít emléket. A helyi hagyomány szerint a jenői vitézek Damjanich veres sapká saiként mindenütt hősiesen helytálltak. Érdemes egy pillantást vetni a szép tornácos református parókiára. A századok során sok neves prédikátornak adott otthont. 1712-től kezdődően, 12 éven át itt prédikált híve inek Mányoki János, a tudós esperes, Rákóczi festőjének, Mányoki Ádámnak az édesapja is. A templom közelében a turulos emlékmű az első világháború diósjenői áldozataira emlékezik. Mellette, a patak partján lévő mai üzletház, református iskolának épült 1928-ban. A faluközponttól néhány lépés csupán a műve lő dési ház. Parkjában látható Mikus Sándor, Kossuth-díjas szobrászművész Könyvet tartó nő című alkotása. A bejáratnál emléktábla hirdeti, hogy a faluban született Szentgyörgyi István (1842-1931), a jeles szín mű vész, ki hét évtizedes színészi pályafutásából hatot a Kolozsvári Nemzeti Színház színpadán töltött el. Leg emlékezetesebb szerepe a Bánk bán Tiborcának alakítása volt. Marosvásárhelyen a színitanoda ma is az ő nevét viseli. A faluközpontba visszatérve emlékezzünk meg a közelmúltban elhunyt remek tollú íróról, Surányi Endréről (1912-1996), kinek szülőháza a park helyén állott, s akit autó- motorkerékpár- és motorcsónak-versenyzőként és feltalálóként egyaránt ismerhet tünk. A katolikus templomot egy faluszéli dombon találjuk. Mai alakjára 1788-ban építették, s felhasználták hozzá az évszázadokkal korábbi templomok falmaradványait is.Mikor 1967-ben a templom új vakolatborítást kapott, előtűntek a déli oldalon, a csúcsíves stílusú ablakok befalazott vonalai, s a fal középvonalában a kőből faragott csúcsíves oldalbejárat kapuívei. A szakemberek megállapították, hogy a kapuív egyik részének ornamentikája a XIII., a másik a XIV. századból való. A későbarokk épületbe belépve egyből a főoltárkép tűnik a szemünkbe. A zsúfolt és mozgalmas kép szenteket, Flóriánt és több egyházatyát, felül a Szentháromságot, valamint Józsefet, Máriát és az apostolokat ábrázolja.Lent balra a festőre utalójelzés: "Josef Franciuscus Falconer pinxit Buda". Az olaszos név egy magyar származású budai festőtrejt, Mária Terézia udvari festőjét. A kép 1790 körül készülhetett. A bal mellékoltárkép a Piétát ábrázolja. A XIX. század elejénkészült. A klasszicista szószék oldalán dombormű látható a magve tőről,homloklapján pedig anégy evangélista található. A tabernákulum copf stílusú. A templomból kilépve a falu egykori birtokosának, a báró Piret család 1819. után készült kovácsolt vaskeresztből és neogót eklektikus vasrácsból álló síremlékét láthatjuk. Ha a temető hátsó kijáratán távozunk, megtekinthetjük a második világháború áldozatainak 1987-ben készült emlék művét. A református temető mellett, néhány méteres emelkedő után pedig egy kis zsidó temetőre bukkanhatunk. Itt áll a rétsági járásból elhurcoltak emlékműve is. Ijesztően hosszú az áldozatok névsora. A katolikus templom bejáratától egy pincesor indul a Szőlődomb lábához simulva. A pincék nagy része a XIX. század első évtizedeiben épült. A környék nevezetes borvidék volt, ám a virágzó kultúrának a századvégi filoxérajárvány véget vetett. A feljegyzések szerint pincék közt zajlottak le a szabadságharcba hívogató toborzások is. Az egymás fölött több sorban húzódó pinceházak között sétálva visszajuthatunk sétánk kiinduló pontjához.